MINDEN HATALOM

Tenéked adatott
Itt minden hatalom:
A Földön, a Mennyben
S az egész Kozmoszon!

Néked, - Aki értem
Oly sokat szenvedtél,
Golgota Keresztjén
Szent áldozat lettél.

Pedig a tiéd volt
E csodás hatalom,
Tövis lett koronád
Vérző homlokodon!

Add, hogy kövesselek,
Te szent és hatalmas,
Add, hogy megláthassam
Dicső trónusodat!

1996. CS. B.

AZ Ő ÁDVENTJE

Elérkezett!
Megjött végre!
Hozta: idők
Teljessége!
Elhozta a
Szeretetét!
Atyánk drága
Üzenetét!

Pedig nem is
Volt itt helye,
Istálló lett
A fekhelye!
Nem volt néki
Itt otthona
És várta Őt
A Golgota!

Mégis eljött:
Mert szeretett!
Vállalt halált
S ítéletet!
Bűnt, gúnyt és a
Kárhozatot!
Kereszthalált:
Iszonyatost!

Győzelmet
Így aratott!
Ilyen volt az
Ő ádventje!
Mégis eljött
S a halálból
Kiragadott:
Szent szerelme!

1996. CS. B.

ÖRÖK SZENT ÖKUMENÉ

Keres, kutat ma a Kereszténység:
Igazságot, egységet keres untalan.
Rész – hitet hangsúlyoz ezernyi szekta!
S a „Krisztus népe” vallja, hirdeti tisztán
Hitét, örvendezőn:
AKI HISZ A FIÚBAN, A KRISZTUSBAN
„ÖRÖK ÉLETE VAN”!

GAZDAGSÁG

Sok ember él itt a Földön:
Sok szegény és gazdag.
Szűkösen él tán a szegény,
Bőségben a gazdag!
Szegénységnek, gazdagságnak
Van egy fokmérője:
A „boldogság” a gazdagság
Hű ismertetője?!

Koldusszegény minden gazdag,
Ha nincs békessége.
Nincsen rajta Isten áldása,
Nincs hite, reménye.
Iga, robot az élete:
Hajtja gazdagsága!
Szolgává, rabbá teszi őt!
(Van gazdagabb nála!)

Lehet a szegény is gazdag,
Ha van békessége.
Tud örülni a kevésnek,
S van hite, reménye!
Szívből örül mindennek, mit
Néki Isten adott!
És szívből tud hálát adni
Mindenért, - mit kapott!

Így tartja számon az Isten
Minden teremtményét.
Bele lát a szív mélyébe,
S látja szegénységét:
Látja Ő a gazdag szegényt,
S szegény gazdagot,
Azok, akik szeretik ŐT:
”Boldogok s gazdagok”!

2000. CS. B.

IDŐM ÓRAMUTATÓJA…

Lépeget előre:
Pontosan mér és számol szüntelen.
Mely csak az enyém!
Én kaptam: - kicsiny földi életem.
Kicsiny és szürke bár,
De terveim nem rövidek, - nagyok!
Van egy kulcs, mely enyém!
Mellyel majd egy ajtón - bejuthatok!

Mert kis kulcs van nálam,
Mit Isten adott: - a hitnek kulcsa!
Gyenge bár és kicsiny,
De a Krisztus pecsétje van rajta!
Kicsi, de nagy érték!
Mely illik majd a mennyei zárba!
S nyílik majd az ajtó:
Krisztusomért: - Angyal majd kitárja!

Drága szép ajándék:
ÉLET, - melyet Isten adott nékem!
Kis életem Övé,
Teremtett, hogy majd örökké éljen!
Dimenzióm nékem:
Itt a Földön. - elmúlás és halál.
De a hitnek kulcsa:
Megváltóm keresztje s Ő – „hazavár”!

Mert Ő hív s vár engem!
S, ha hittel Őrzöm szívemnek mélyén,
Féltve őrzi szívem,
S Ő engem – földi utam mezsgyéjén,
Hol még körül vehet,
Támad ördög, pokol, ezer veszély,
”Tudom, kiben hittem”!
Örök élet vár rám! – „A Krisztusomért”!

Mert Ő vár szüntelen!
Melyet készített odaát nékem.
Nincsen más név, kiben
Lehetne életem, üdvösségem!
Ő szerzett számomra
ÜDVÖT! – Életem drága zálogát!
Ő fogja kezemet,
Szeret, megváltja – tékozló fiát.

2004. júl. 31. CS. B.

CSOKRAIM

Sok ezernyi sor állhat még össze,
Gyülekezve életemnek útjain.
Rájuk találok – köztük lépegetve:
Hol a mélyben, hol szirteknek ormain.
Összegyűjtöm mind, mit csak megtalálok,
Mind kedves, mindnek illata van,
S így szaporodnak lelki bokrétáim,
Mind számodra szeretném kötni - Uram!

Belekötnék mindent, mit találok:
Tövises rózsát, hervadást, harmatot.
Minden oly szép, ha csokorba van kötve,
Még a fájdalom is célul adatott!
Kötődjön csokor minden ünneplésre:
Örömünnepen, gyászos temetésre,
Árasztva mindenütt az élet illata:
ÖRÖMBEN, BÁNATBN,
ÉLETBEN, HALÁLBAN,
ÉLET ILLATÁBAN:
OTT AZ ISTEN MAGA!

2004. CS. B.

ÉVEZREDEK HATÁRÁNÁL

Mint zúgva rohanó szennyes folyam
Gátját szakító szörnyű nagy ár,
Hegyről rohanó, mélybe zuhanó
Idő! – Lét! – S a vége a halál.
Az elmúlt évezrednek halála
Tragédia a szemünk előtt:
Búcsúzik a század, év – ezrede,
S idő koldusai látjuk őt.

Színjátékába belecsöppenünk,
S az ár elragad! – és visz tovább!
Gránitsziklák és vad szirtek között
Repíti éltünk kis csónakját.
S az útja mindnek oly különböző,
Éltük hossza oly bizonytalan,
Felvillanó és már el is tűnő,
Amaz siklik békén, boldogan:

Nevezik „sorsnak”, - amely oly sötét.
”Mélységek fölött sodorja ár”!
Kiszolgáltatva, - rábízza magát:
Tudja: a vége úgy is a halál!
Pedig nappalon ott ragyog a fény,
Éjjel esthajnalcsillag ragyog,
Az idő árján keresztül hangzik:
Sose félj, mert én – veled vagyok!

Múló évezred! – születendő új,
Melyet szemlél porszemnyi lét:
Látja, csodálja hatmilliárdnyi,
Ki élhette itt kis életét.
S harcol, küzd, - mintha örökké élne -
Gonoszul önzőn, (s viszi az ár!)
De a bölcs hajós felfelé tekint,
Fel a fénybe s látja a hazát!

2002. CS. B.

MIT HASZNÁLNA?

Mit használna nékem
Ha az egész világ
Java, gazdagsága
Az ölembe hullna?
Csak az enyém lenne,
De a szívem nem Téged,
Tőled elszakadva,
Más urat szolgálna?

Mit is érnék vele,
Mit érne az nékem?!
Nem lelne örömöt,
Boldogságot éltem,
Mert a boldogságot,
Azt Te adod nékem!
Te vagy ó Jézusom
Üdvöm és reményem!

1996. CS. B.

KŐSZIKLA VAGY FÖVENY?

Egy élete adott Isten
Nem élhet kettőt senki sem.
Drága kincs ez, melyből egy van,
Egy, csak egy van birtokodban!
Tiéd! – Uralkodhatsz rajta,
Csak tőled függ a tartalma!

Urunk, Krisztusunk azt mondja:
Te rakod fundamentomra.
Neked kell azt építened,
S nem mindegy, hova építed!
Építheted kősziklára,
Szikla szilárd alapjára.

Választhatsz kedvedre helyet:
Fövenyre is építheted.
Reád bízza választásod,
Hol építed fel lakásod?
És ahová felépíted,
Ott kell élni életed!

Életed, mint felépült ház,
Amelyet sokszor vihar ráz!
Tán szelíd fény simogatja,
Máskor vihar tépi, rontja!
Próbák vihara döngeti,
Ellen tudsz-e állni neki?!

Ha sziklára építetted,
Fundamentuma tart téged!
Jöhet az ár, az áradat,
Nem döntheti el házadat!
Nem döntheti le a fergeteg,
Ha Krisztusod az életed!

Ha fövenyre építetted,
Bölcstelenül ráhelyezted,
Nem gondoltál a jövőre.
Eső, vihar zúdul rája,
Fövenyére, alapjára,
Nagy lesz a házadnak romlása!

1995. CS. B.

ADD, JUSSON ELÉD…

Add jusson Uram szent színed elé:
Ajtódon át, mely ma még nyitva van,
Előttem még nyitva tart kegyelmed:
S szálljon hálám, kérésem boldogan.
Szálljon tiszta, örvendező szívvel
Ajtódhoz közel – ahol most vagyok.
Hová Krisztusom segített engem
És Őérette majd – „bejuthatok”!


Áldalak! – Az úton, hol őriztél.
Szakadékok mélyén, bűnökön át,
Bűn harcában Te voltál megváltóm:
Te éretted nyerek dicső hazát!
Drága Hont és benne „örök életet”,
S mikor hálám már nem szállhat Feléd,
Megnyílik ajtód, s ott már hallhatom:
Üdvözült néped „hálaénekét”!

2006. máj. 25. CS. B.

KEGYELEM

Kegyelmet csak nyerni lehet, csak ingyen kaphatod.
Ha azt hiszed, „megszolgálod, és méltán birtoklod”,
Elszáll tőled még messzebbre, mert el sem érheted,
Megérdemelt, jó szolgaként soha nem lesz a tied.

Nincs szüksége kegyelemre az igaznak, jónak!
Nem is kéri, magát érzi a feljebbvalónak!
Nem loptam és nem gyilkoltam! – Tehát igaz vagyok!
Mondja büszkén, s azt nem mondja, hogy én is vak vagyok.

Pedig csak az kap kegyelmet, akit elítéltek!
Akit bűnei vádolnak, - az nyerhet kegyelmet.
Csak ki bűnbánattal s hittel könyörög Krisztusnak,
Kapja meg e drága csodát: - ingyen kegyelmet kap!

Hírnév, tekintély, tisztelet kísérhet utadon,
S megnyugtat e fundamentum saját alapodon.
Humanitás, sok jó szándék kíséri életed,
Elvesztél te Urad előtt: - „ha nem kérsz kegyelmet”!

1995. CS. B.

ÍTÉLŐ ISTEN AZ ÚR!

Szent az ország, hol uralkodsz Uram:
Körülvesznek Téged szentjeid.
Bűngyűlölő, „ítélő” Isten vagy!
S nem vihetnek hozzád – érdemeink.
Nem jut be hős, - ki kardot ránt, ha kell!
Hatalmas, ki itt hatalmat kapott,
Gőgjével ott nem kopoghat senki!
Más út visz hozzád: - s nyit bejáratot!

Hol hát a szentség? – „Földi tisztaság”,
Fény, mely a szívek mélyén tündököl:
Szeretet, béke, tisztaság árad!
Boldogság árad és nem súlyt ököl.
Jaj, ha végigtekintesz – nincs Uram,
Aki törvényed itt – betöltené…
A bűn zsoldja, pedig a halál!
Soha nem állhatnék színed elé.

Tudom, ítélő Isten vagy Uram:
Megítéled a bűnt! – És elveted!
Nem juthat szentséges színed elé,
De tudom! – A bűnöst Te szereted!
Tudom: - a halálát Te nem akarod.
Ó „ítélő Úr”! – Lesújtott szent karod,
Érettem egyszer ott: - „a Golgotán”!
S értem hullt vér tett: tisztává Atyám!

2006. márc. 18. CS. B.

ŐSZ TÁJAIN

Az én jelenlétem itt tart az őszben.
Andalogva járom az őszi tájakat.
Rövidülő léptekkel és csendben:
Lehullott, sápadt lombsátor avarán, mely
Halkan zizzen lábaim alatt.

Lassan szürkül már a pompázó ősz,
Búcsúzik a levél és mind a földre hull,
Csupasszá lesz: tölgy, nyárfa, hársfa ága:
Levelét a szél könyörtelen cibálja,
És az ősz, lassan már a télbe fúl.

Volt itt kikelet: - tavasz s nyár ölén,
Virág nyílott, áldás! – Itt termett a kenyér!
Nyárban ringó arany „búzatáblát”,
Fénylő Nap érlelte lehajló „kalászát”!
S meghajolt, mikor lengette a szél.

A sok, sok áldás készteti szívem
Háladásra, mely szív mélyéből fakad:
Bár szegényes, áldás ellenében:
Meghálálni rövid, kis porszemnyi éltem,
De Neked drága – ha szívből fakad!

Hajladozzanak bár csupasz ágak,
Következzék majd ősz után – hideg tél!
A csupasz ágon sok, új rügy támad?
És hirdetői ők mind az örök nyárnak,
Mert, aki hisz Benne – örökké él!

Mögöttem lassan lenyugszik a Nap,
De addig is aranylón szórja sugarát,
Keletnek haladok lépteimmel,
Mert tudom, hiszem: - az örök Nap majd felkel,
S az Úr fénye világít – odaát!

2004. CS. B.

ÖTVENÖT ÉV UTÁN

Ötvenöt éve már Jézusom
Hogy meghallottam elhívásodat.
Akkor ismertelek meg Téged
S hallhattam szelíd hangodat.

S most csak áldani tudlak érte,
Hogy hívó szavad szívemig jutott,
Rajta életemen pecsétje:
Hosszú úton kegyelmed hordozott!

Mint bizonyságok fellegei,
Hordoztak, s vették éltemet körül,
Hordoztál gyenge kis szolgaként,
S kegyelmed őrzött rendületlenül!

Mert szolgáidat ez a Világ,
Mint ellenséget úgy vette körül,
De a Krisztus nevét s szolgáit
Az Atya védte meg: - szüntelenül!

Nem vetett el Ő: - gyenge szolgát,
Tékozló fiúként szerette őt!
Egyengette szolgálat útját,
S felemelte a bűnben vergődőt!

Tartott s még tart kegyelmi időm,
Mert értem is hullott drága, szent vére,
Szent váltsága a menedékem,
És minden hívőnek „üdvösségére”!

2007. ápr.7. CS. B.

ŐSZ

Itt van az ősz, érzem én is,
Ritkul hajam és fehérlik.
Fogyatkozik életerőm.
Gyakran fekszem a heverőn.
Hamar fáradnak tagjaim,
Homályosodnak szemeim.

Eltávozott sok barátunk,
Kikkel iskolába jártunk.
Elhervadtak és elmúltak,
És végül mindent itt hagytak.
Nemrégen még ifjak voltunk,
S máris őszbe hajlott sorsunk.

Tán természetes az lenne,
Hogyha szívem keseregne?
Mert minden, amit itt látok,
Magam is tél felé tartok!
És, ha itt látásba járnék,
Szüntelen csak keseregnék.

Idős koromnak nő a súlya,
Meg-megcsapva fuvallata
Közelgő hideg télnek,
S az idősek ettől félnek.
Kiknek nincs élő Krisztusuk
A haláltól ők rettegnek.

Áldlak Uram, hogy ez őszben
Megtartasz jó reménységben.
Láthatom szeretetedet,
Híven őrizted életemet.
Kegyelmed, irgalmasságod
Naponként most is Te adod.

Köszönöm, hogy őszi napod,
Lágy sugarát rám árasztod.
Bízó hitet Te adsz nekem,
Jézus az én reménységem,
Jézus az én boldogságom,
Ősz multával, - Őt meglátom.
CS. B.

ŐSZIRÓZSA

A tavasz szép virágai
Már réges rég elhervadtak,
De te szép virágaidat
Mostanáig tartogattad:
Nevelgetted egész nyáron,
Hogy az ősz bágyadt fényinél
Gyönyörködjünk színpompádban!

Tartogattad, hogy csak őszön
Nyíljanak ki virágaid,
S legyenek a hűvös őszben
Ezerszínű hírnökeid!
Dús szirmaidnak csodája
Megvidámítja lelkünket:
Ősznek késői virága,
Te tanítsad életünket.

Légy minékünk te kis virág
Életünknek jó példája,
Hogy legyen a mi szívünknek
Örömteli újulása!
Mi is élünk nyárt és tavaszt,
S ha elér az ősz ideje:
Legyünk mi is nyíló rózsák,
Míg el nem jön – tél hidege.

2001. CS. B.

VIRÁGCSOKOR

Legszebb ajándék vagy, mikor
Gazdag, szép csokorba kötnek.
Te vagy a legszebb ajándék:
Nálad szebbet nem küldhetnek,
Mert te pompázol legszebben,
Nincs ily több – földkerekén
Illatozó virágcsokor
Tündöklő, csodás tünemény!

Mindegy, honnan érkezel,
Lehetsz mező vadvirága:
Konkoly, búzavirág, pipacs,
Mind az Istennek csodája,
Lehetsz rózsa, vagy liliom,
Bármely virág a Világon
Megszépíted, hol jelen vagy!
Ajándék vagy! – Tündérálom!

Gyönyörködtetsz és tündökölsz
Menyasszonyoknak pártáján!
Fájdalmakat csillapítasz
Bús temetőknek sírhantján.
Taníts minket így szolgálni,
Örömöt hozni - kis virág:
Hinni, remélni, szeretni,
Hogy lenne szebb - ez a Világ.

2002. máj. 1. CS. B.

VIRÁG

Nem öltözik soha
Úgy, Király, sem Császár,
Ahogyan öltözik,
A kicsiny virágszál!

Szivárvány színében
Pompázik virága,
Elbűvöl szépsége,
Gyönyörű ruhája!

Árasztja illatát,
Szellő viszi szerte,
Nektárját áhítva
Kutatja méhecske.

Pompa, szépség, illat,
Mely belőle árad:
Kicsinyke „remekmű”:
Éke a Világnak!

Bármily kicsiny vagy te,
Nyílhatsz árokszélen,
Te csodás! – Te kedves!
Elbűvöl szépséged!

Hajolj csak le hozzá!
Meglátod szépségét:
Megláthatod benne:
Isten dicsőségét!

Megtermékenyülő,
Kedves, kicsiny virág:
Embernek, állatnak
Gyümölcsöt, magot ád!

Bár egyszer elszáradsz,
S nem lelik majd helyed:
Szép volt, illatozott,
”Az egész életed”!

1995. CS. B.

AZ ŐSZ GYŐZELME

Az ősz mindig szép ruhában érkezik.
Díszes ruhát ölt fel a nyár után,
És aki őt látja – megfeledkezik,
S nem fáj szíve az elmúlt nyár láttán.
Neki van legszínpompásabb ruhája,
Nyár nedűjét ő forralja nektárrá!
Kedveskedik: - tudja lejár az idő,
S felöltözik, mint egy útrakészülő.

Pedig szegényt a tél levetkőzteti,
Káprázatos szép ruháit leveti.
Csupasz ággal indul neki a télnek,
Tél viharán sóhajtoznak szegények.
De mégsem győz zordon tél az ősz felett!
Zöld vetése várja, hogy – lesz kikelet!
S apró rügyek: - fenn a fagyos ágakon
Kipattannak! – majd egy újabb tavaszon!

2001. CS. B.

EMLÉKKÖNYV LAPJAIRA

Maradjon meg e néhány sor
Szép emlékként az idő során,
Ne fakuljon meg derűje,
Tolmácsoljon „szeretet” hangján!
Legyen majd a szívek öröme,
Derítse fel mindenki szívét
Szeretetnek örök hangján
Áldásként áradjon szerteszét.

Áradjon az áldás bőven
Attól, Ki az áldást bőven adhatja,
Ki az áldást adja nekünk,
Aki szeretet, s – szívesen adja!
Aki maga a „szeretet”,
Amely mindörökre megmarad.
Bő áldását adja az Úr,
Míg csak járod földi utad!

2001. CS. B.

ANYÁK NAPJÁN

Ma ezen a kedves napon
Szívünk mélyén hála fakad,
Mert ezen a kedves napon
Köszöntjük ÉDESANYÁNKAT!

Anyák napján sok szép emlék
Örömkönnyet csal szemünkbe.
Van, ki meg tudja köszönni.
Vagy szívünkben él emléke.

Csókolhatod kedves arcát,
Vagy tán őrzöd szép emlékét,
Hisz Ő hordott szíve alatt,
S tékozolta szeretetét!

Anyai szív aggódása,
Sok álmatlan éjszakája,
Mikor betegágyad mellett
Virrasztott, mert hőn szeretett!

Isten után Ő az első,
Akinek mindent köszönhetsz,
Nem is tudod meghálálni
A sok jót, - amit érted tett!

Szálljon hálánk, köszönetünk,
Minden, amit csak tehetünk,
Szeressük a Jót! - A Kedvest!
Áldozatkészt, a türelmest!

Kiket már nem köszönthetünk,
Akik eltávoztak tőlünk,
Áldjuk érte Istenünket,
Mert Ő adta nekünk Őket!

Szerető Édesanyámat
Köszönöm neked Istenem!
Ő a Te ajándékod volt,
Akit te adtál – énnekem.
1995. CS. B.

ÉLET, HALÁL

Minden nappal közelebb jön,
Elérkezik a nagy nap.
Nap, óra, perc elédhozza:
Máris itt a pillanat!
Élet – halál kapujánál
Nem léphetsz csak előre!
Ahogy az életbe jöttél,
Úgy köszönsz majd el tőle!

Nem vihetsz el semmit innen,
Koldus voltál, vagy Király!
Szigorú, nagy egyenlősdi
Gondolod tán? – A halál!
Nem egyenlő, pedig mind, ki
Átlép halál küszöbén!
Lesz majd, aki mennyben ébred,
Lesz, ki pokol fenekén!

1995. CS. B.

A TÉL

Az idő fut, egyre telik.
Ősz múlik, tél következik.
Természetnek e bölcs rendje,
Vonatkozik mindenekre.

Jövőbe tekintő szemem
Zord tél közeledtét látja.
Amely majd az aranyló őszt,
Egyszer mégis felváltja.

Napfény gyengül, minden lehűl,
Fagyos föld magot nem fogad.
Kegyetlen, fagyos szél süvít,
S az ágon bimbó nem fakad.

De a mag, mit elvetettél
Ősznek puha talajába,
Békén szunnyad, és majd kikél
Tavaszi nap sugarára!

1995. CS. B.

EGY NÉV

„Egyetlen – egy” név adatott
Ezen a Világon!
Nem találsz hozzá hasonlót,
Mely helyére álljon.
Bármily sok nevet hallottál,
S nagynak, jónak véled,
Ráébredsz majd végül, egyszer:
Nem az. – Egyetlen egy!

Míg ismeretlen: - a Neve,
Csak egy név számodra.
Ismeretlen a személye,
S nem gondolsz rá – soha.
De ha egyszer földi sorsod
Leránt majd a mélybe,
Rájössz, hogy egy „elveszettnek”
Nincsen segítsége!

Mikor a bűn, mint egy béklyó,
megkötözi lelked:
Szabadulás után vágyva,
Lázasan keresed:
Eléd jön az úton, - AKI
Érted is adatott!
Ragadd meg átszegezett kezét:
Ő az! – Hű Krisztusod!

Nincsen más név – csak „egy” a „Szent”!
„Az Isten Krisztusa”!
Ő győzött bűnön, halálon:
Váltsága: - „GOLGOTA”!
Ő ott vérzett és szenvedett!
Értem a bűnösért!
Szent váltsága, drága vére
Váltság – „életünkért”!

2007. 03. 21. CS. B.

ÁDVENT 2006-BAN

Drága és szent várakozás,
Amely betölt sok, sok lelket,
Megújít, felemel s fénye
Megvidámít kérges szívet!

Drága ígéret, mit az Úr
Szeretete ígért nékünk,
Mert szeretné megmenteni
Tőle elpártolt életünk!

Emeljük fel hát szívünket,
Tárjuk ki, mert olyan üres!
Boldog Ádvent csak ott lehet,
Hol a szív – „Krisztust vár” s keres!

Mert biztos, hogy megtalálja
Az, ki várja hűséggel Őt!
S őrzi e hazug világban
Azokat, kik szeretik Őt!

2006. nov. 8. CS. B.

ADVENT

Az én kedves kisfalumban
Gyakran szól most a harangszó.
Három temploma hirdeti:
Közeledik a Megváltó!

Ádventkor a harangnak is
Hívogatóbb a zúgása!
Hívogat új reménységre,
Hitre és megújulásra!

Hirdeti, hogy új fény támadt
Betlehemnek éjszakáján,
S hatalmas, erős Isten
Érted jött el Jászol-ágyán.

Szegénnyé lett és emberré!
Szent fiát küldte utánunk,
Vérét adta, hogy megmentsen,
S legyen nékünk szent váltságunk!

Szóljatok és hirdessétek:
Kicsiny falu, harangjai!
Ádventi Király népének
Nem kell többé - elkárhozni!

Van kegyelem, van bocsánat,
Mert győzött a Krisztus vére!
Kérd! – S Ő téged tisztára mos,
S bejutsz majd az üdvösségre!

Menj eléje hittel, - kérlek,
Had legyen az ádvent néked:
Megtisztulás bűneidből,
S Krisztusodban – „örök-élet”!

Apostag, 2003. dec. 20. CS. B.

ÚJ NAP

Mikor felvirrad egy új nap,
Örömöt, de bajt is hozhat!

Új tervekkel elindulunk,
S nem tudjuk, hová visz utunk.

Nem tudjuk, hogy mit rejteget:
Nyájas időt? – Fergeteget?!

Nem tudhatod, tán ez a nap,
Melyen véget ér majd utad.

E nap elszáll,- vissza nem jő.
Rövidebb lett a jövendő!

Vészesen fogy az életünk!
És mi tovább menetelünk.

Van, - ki menetel halálba!
Van, - ki Isten országába!

1995. CS. B.

HÁLA SZÓ

Jaj de jó,
Jaj de jó!
Jaj helyett a
Hála – szó!

A szívből
Áradó:
Örömteli
Hála – szó!

Vészben is
Áradó,
Nagy bajomban
Bíztató!

Légy bennem
Állandó:
Örömteli
Hála – szó!

CS. B.

AZÉRT

Hogy még nem hamvadt el
Hitem kis világa,
Bár néha pislákol,
De jöttödet várja.
Hogy tiéd a szívem,
Nem hagyott el téged,
Enyém az ígéret
És az örök élet:
Egyedül csak Téged
Illet érte hála,
Mert hatalmad őriz,
A Krisztus váltsága!

1996. CS. B.

HÁLA

Nem fakadhat semmi másból, csak a szívből a hála.
Szeretetnek és örömnek nyíló, szép virága!
De jó annak, aki hálás és tud elfogadni,
Gazdag a szív, mely megnyílik és tud hálát adni!
A szeretet és a hála: -ők édestestvérek,
Hálát is csak az tud adni, kiben van szeretet!

Meghálálni a kapott jót, az egy újabb öröm,
Megújul a szíved tőle, ha mondod: - köszönöm.
Életünknek minden perce hálára kötelez,
Aki reád gondot visel, sok örömet szerez!
Istenünknek szeretete megújul minden nap,
Érezheted szeretetét – mindenért hálát adj!

Mindaz, ki hálát tud adni, újabb áldást várhat,
Idejére megérkezik áldása Atyjának!
Az őszinte hálaadást kedvesen fogadja
Kiáradó szeretete bőven jutalmazza!
Mindenünk, mi van minékünk, ajándékba kaptuk,
Vajha úgy lehetne, hogy mi: - mindig megháláltuk.

1994. CS. B.

AZ ADÓPÉNZ

Kiművelt emberfők a farizeusok.
Törvénynek tudói, híres nagy tudósok.
Figyeltek a rendre, törvénynek útjára,
Fémjelzett volt nevük: - Zsidók országába’.
Tisztes réteg voltak és törvénytisztelők,
Jahvét imádták és tizedet fizetők!
Őrködtek a renden, szerették hazájuk:
Izraelnek népe számíthatott rájuk!

De, kit az Úr küldött, ők azt nem szerették.
Jézust gyűlölték és útját keresztezték.
Kifinomult csellel próbálták megfogni:
Kelepcébe csalni és elpusztítani.
Mindent elkövettek, hogy ez sikerüljön.
Galád cselvetéssel: - hurokra kerüljön!
Csak egyet nem tudtak, hogy nagy tudományuk,
Csődöt mond, ha Jézus szeme tekint rájuk.

Most is közelednek egy váltópénzt hozva,
Ártatlan módon, csak tőle tudakozva:
Jó Mester! – adót a Római Császárnak,
Fizessünk-e? – Kérünk, erre adjál választ.
Jézus a szívükbe mélyen belelátott,
Látta világosan a gonosz szándékot.
Bármit is válaszol: - fizess, vagy ne fizess,
Mindkét válaszáért bűnhődik, megfizet!

Ha azt mondja: - fizess! A jámbor kérdezők
Zsidó ellenségként megfoghatják majd ŐT.
Ha így szól: - ne fizess! Viszik a Császárhoz!
Veszélyes lázadót! - A bősz Helytartóhoz!
Isteni bölcsesség, amit most hallanak:
Meghiúsul terve minden fondorlatnak!
Véget vetett Urunk csodás bölcsessége!
- A pénz mindig azé - kinek rajt van a képe!

Rajta van a képe, tehát a Császáré.
Rajtatok van képe, - ti pedig Istené!
Szolgáljátok híven ezt az Istenképet,
Mert Ő tart meg téged – s a választott népet.
1995. CS. B.

P Á L

Kész volt Ő nála a lélek,
Teste bár sokszor volt erőtlen.
De ment, mert erőt Tőled kapott:
Lelked segítette át mindenen.

Kalodában börtönök mélyén,
Ahol éjjel fojtogat a sírás,
Gúzsba kötve hideg kőpadon
Éjfélkor énekel. - Pál és Silás!

S hatalmas Urunk csodát tesz:
Hallva gyermekeinek énekét,
Megrázza értük a Földet! – Mert,
”Atyai szív tartja ígéretét”!

Vele volt erőtlen órán,
Amikor a test oly erőtelen!
S válaszolt a kérésre drágán:
”Elég néked Pál – az én kegyelmem”!

Elég volt mindvégig bőven!
Jöhetett bár vihar s hajótörés,
Nem volt egyedül, mély börtönben,
Mert az Úr nem hagyja el gyermekét!

Így lett apostollá nékünk!
Krisztusért járva hű szövetséget!
S hozta számunkra a „drága hírt”!
Pogányokért is jött! – „Emberré lett”!

2004. CS. B.

MAJD = S O H A!

A „majd „, csak ígéret:
Tiltakozás szava.
A „majd” – „nem vállalás”
Kibúvóknak sora.
Egy nagy ellentmondás,
Menekülés szava!
A „majdnak” értelme:
Azt jelenti: - „soha”!

A „majd” – az hűtlenség,
Jelen tagadása!
Feladat vagy kérés
Elutasítása!
Határidő lejár!
Sors tán meg sem adja,
A hűtlen ígéret
Azt jelenti: -soha.

Még ma, még most indulj!
Tedd, amit tenned kell!
Erőt az Úrtól kérj,
Amint indulnod kell!
Most indulj! – Most kezdj el!
Az Úrnak szolgálni:
Munka Örömével
Meg fog jutalmazni!

ÚJUL-E A BELSŐ?

Olyan a sorsunk és az életünk,
Mint a sátorból készült ház.
Mit a Nap fénye perzsel nappalon,
Vagy tomboló vihar ráz!
Sokszor remeg tartóoszlopa,
S tépi sátrát vihar foga.
Megrendül, mert rá bősz vihar zúdul,
S kitart, mert belülről újul!

Gyenge, kis hajlék vagy sátorházam:
Gyenge oszlopa, kötele.
De mégis áll, mert idők viharában
Te Uram gondoltál vele!
És nem omolhatott le sohasem,
Tartó oszlopát Te fogod,
S belülről újulhat, mert Te itt vagy,
Kegyelmesen újítgatod!

Nem dőlhet össze, hol Te vagy Uram.
Reád nem szakadhat a ház!
Amelyet Te töltesz meg erőddel,
Kire a Te szemed vigyáz!
Melynek Te lettél fundamentuma,
S kegyelmed tartó oszlopa:
Jöhetnek viharok és zord szelek,
Krisztusért szeretsz engemet!

2001. CS. B.

A KORONGON

Te formálod életemet
Áldott korongodon,
Te tudod, hogy mi jó nekem,
Mi tart meg utamon.
Szereteted formálgatja
Az életutamat,
Sokféleképp kapom Tőled
A boldogságomat.

Segíts meglátni, hogy agyag
Ez az én életem,
Lássam meg, hogy ki vagyok és
Csak porból vétettem.
S porrá lesz majd ez az élet,
Hamu és por vagyok.
De, ha Te formálsz engemet,
A Tiéd maradok.

1996. CS. B.

BOLDOG, AKI KRISZTUSBAN VAN

Övé lett az élet!
Boldog, mert új élete van,
Nem várja ítélet.
Új lakó költözött bele
Szíve közepébe:
Ki óvja, szereti, védi
És van üdvössége!

Boldog, aki Krisztusban van,
Mert van hű Pásztora!
Rábízhatja az életét,
Nem hagyja el soha:
Legelteti, vezetgeti,
Szakadékok felett,
Számon tartja és ismeri
A Pásztor nevüket.

Boldog, aki Krisztusban van,
Mert van reménysége!
Jó Pásztora vigyáz reá,
Nem fogy el hűsége:
Megkeresi, ha elszéled,
Vállára veszi őt:
Visszahozza, szereti az
Engedetlenkedőt.

Boldog az, ki Krisztusban van,
Ha a Sátán támad.
Mert van hű szövetségese,
S védelmet találhat!
Valaki meghalt érette
Golgota Oltárán,
Bár nagy a Sátán hatalma,
”Legyőzte a Bárány”!

Boldog, aki Krisztusban van:
Van boldog jövője!
Rábízhatja az életét
A Krisztus kezére,
Mert a Krisztus az Atyának
Drága ajándéka!
Üdvösséget nyer a bűnös,
Mind! – Ki befogadja!

2004. máj. 4. CS. B.

TERMŐFÖLD

Jelenléted meglátszik a tájon,
Mindenütt, hol jelen vagy s megjelensz.
Hol szívesen jár a sok, sok vándor:
A szép táj: - gyönyörűséget jelent.

Titokzatos szépsége, varázsa,
Mert Isten napja fényében ragyog!
Sok, sok kalász milliója reng itt,
S madárkórus zeng dicső dallamot!

Itt az áldás szépsége hívogat,
Isten dicsősége tárul eléd!
Békesség, öröm és gazdag áldás,
”Isten szeretet” tárul feléd!

Ó termőföld: -Isten ajándéka!
Te táplálod e „hat milliárdot”!
Reád hull Isten drága harmata,
S áldását te bőven megszolgálod.

Állsz Istennek hű szolgálatában
Te hűséges: - áldás közvetítő!
Táplálékot nyújtasz, áldásban
S felhasználhat téged a – Teremtő!

Bár lenne szívem, jó termőtalaj,
S teremne bőven a sok áldásra,
Kész lenne Néked mozdulni híven:
Szolgálatodra, hálaadásra!

Nem találnál, nem lenne a mélyben
Terméketlen táj és – kősivatag,
S teremne hatvanszor, százszor annyit
Bennem Igéd, - mely üdvösséget ad!

2006. nov.27. CS: B.

AJÁNDÉK

Földi életem, - amelyen most járok
Szép hosszú ajándék! – Történelem.
Nagyon rég volt már kezdete néki,
Szinte már ködbe vész a lelkemben.
De, ami még int felém: - mind kedves!
Kísérnek híven szép emlékei,
Rövidülő léptem, - sorsomnak,
Életemnek boldog örömei!

Amikor visszatekintek, azt látom:
Ajándék volt az egész életem,
Nem volt hűség, - nem volt érdem, miért
Adtad volna Uram ezt nekem.
Tudom, érzem, hiszem, életemre
Vigyáztál Uram, kedves volt Neked!
S megmutattad – „Krisztus igazságát”!
Szent váltságát, az Örök-Életet!

Mikor ezer veszély tört rám Uram
S hajszálon függött csöppnyi életem,
Te nem engedtél át a halálnak
S megvédtél engem – kegyelmesen!
Hordozott, mentett Krisztusom vére,
Kegyelmed tartott engem utamon,
Te áldottad meg a „házamnak népét”,
Neved értük örömmel áldhatom!

Szüleimet, - jó Apám, s Anyámat
Te adtad nékem kezdet, kezdetén:
Mint előképet: - boldog családnak
Példáját Tőlük tanultam meg én.
Adtál társat nekem: - hozzám illőt,
Vele megáldottál engem Uram.
Lábainknak szövétneke lettél!
S Őt még ifjan hazahívtad Uram.

Tanítottál engem: - halálvölgyén
Te segítesz keresztül erőddel,
Hol nagy a fájdalom, szent vigaszod:
Vele van maradóval, menővel!
Tudom, hiszem, hogy ott van már Nálad!
Homlokukon a Te neved ragyog.
S nékünk adtál új társat, jó Anyát,
Akiért én neked – hálát adok!
Rövidül léptem, s fárad már szívem
Minden nap: - újabb, drága ajándék!
Mindnek megvan szépsége, öröme:
Semmi nincs, mit nem Te-tőled kapnék

KÉFÁS

Szörnyűséfes a vád! – Főpapoknak hada,
Bosszút lihegő nép, Pilátus ostora!
Tétován közelít. – most kéne kiállni,
Segíteni rajta. Most kell melléállni!

Tán majd valamit Ő szól a mentségére
És akkor, - majd kiáll a segítségére!
Közülük való vagy?! – Egy szolgáló kérdi.
Ő fejét ingatja! – S rögtön „megtagadja”!

Nem kellett „fegyveres” – hogy ráripakodjon!
Elég csak egy szolga, hogy meghunyászkodjon.
Kit most korbácsolnak, úgy hívta: - kőszikla.
Íme hű Mesterét csúful megtagadta!

Megszólal a kakas, rá egy szempár tekint.
Szöges korbács csattan Ura hátán – megint!
Két harc dőlt el akkor: - Péter „összeomlott”!
Hűséges Krisztusa „GYŐZELMET ARATOTT”!

1995. CS. B.

PÉTER KESERVESEN SÍRT

Ide jutott, pedig nem volt gyáva,
Kardot rántott nem sokkal azelőtt!
Nem futott el és hősként kiállva,
Ellenállt híven: - üldözők előtt!
Szerette Mesterét, ifjú Urát.
”Meg is halok érted, ha kell halnom”!
Péter, a viharvert, öreg halász:
Tettre kész volt Ő - minden alkalmon

Most mégis vége! – Összetört szíve.
Odabenn vereségnek kínja ég:
Belehasít mélyen hűtlensége,
Mély bűnbánat emészti most szívét!
Önismeret szörnyű valósága:
Ím Ő árulta el Mesterét!
Látja, hogy érte szenved hű Ura
S Péter kiment: - „keservesen sírva”!

Drága könny! – Bűnbánat sűrű könnye,
Patakod drága az Atya előtt!
Bűnösök szeme, - ha könnybe lábad
Uram, - kedves a szemeid előtt.
Mert Te szereted Uram a bűnöst:
A bűnbánó-sírót Te szereted!
Mozdul szerető Atyai szíved:
Könyörülsz és adod kegyelmed!

2004. jan. 26. CS. B.

JÉZUSOM KÉRDÉSEI

Mikor harmadszor kérdezel,
Akkor könny szökik szemembe.
Nyomban felcsillan a fénye,
Mert ez a bűnbánat könnye.
Azért szól kérdésed hozzám,
Mert nem érzed szeretetem,
Látod állhatatlan szívem,
Könnyelműn tett ígéretem.

Látod nyomorúságomat,
Hogy alig pislog a hitem,
Látod a sok hűtlenséget
És Te mégis szeretsz engem!
Nagyobb a Te szereteted
És kérdezel újra Tőlem:
Simont a Jónának fiát,
Vajon szeretsz-e még engem?

Köszönöm, hogy még kérdezel
Megújuló szeretettel:
Szívednek szeretetével,
Lelkednek nagy hűségével!
Nem akarod a halálom,
Megszerezted szent váltságom!
Így lehet Tiéd életem,
Kegyelmed - Te adod nekem!

2003. CS. B.

IGAZSÁG

Egy mérleggel szoktunk ábrázolni téged.
Serpenyői jelzik a hitelességed.
Szemet, fogat látunk az egyik oldalán,
Szívünk az üresbe ugyan olyat kíván!

A törvény így mondja: - szemet szemért adjál,
A fogért meg fogat! – Adós ne maradjál!
E nagy igazságnak végrehajtója vagy,
Követeled, hogyha Istentől távol vagy.

A bírói talárt gyorsan mi vesszük fel,
Azonnal ítélünk: - kegyetlen eszközzel!
Nem nézzük a bűnöst, talán meg is bánta?
Súlyos, nehéz vétkét Isten elé tárta.

Ezért mondjuk Urunk: - enyém az ítélet!
És a bosszúállás nem illet meg téged.
Te is kerülhetsz még a bűnök útjára,
S jöhetsz te is elém kegyelemre várva.

Fiamat küldtem el a megmentésetekre,
Ő tanít titeket a gyermeki hitre.
Láthatjátok útját, hogy miként áldozott,
Szem, fog rontóinak – üdvösséget hozott!

1994. CS. B.

EMBERI NEM – ISTENI IGEN!

Elhangzott egy emberi nem
Szakértők, orvosok szava.
Sok, sok év tapasztalata,
Gyakorlata, szaktudása,
Tudományos érvek sora:
Nem születhet meg e baba!
Felelősséggel döntöttek,
Mert tudták: - Anyát mentettek.

Kemény és rideg valóság,
Mely megbénít szívet, lelket!
Szív alatt dobogó kis szív
Nem lelhet most már kegyelmet?!
Nem segíthet itt már semmi?!
E gyermeket meg kell ölni?!
Nem hangzik itt más vélemény,
Nincs bíztatás, nincsen remény!

De mégis! – Anyai szív mélyén
Kél új hit – Isten igéjén!
Szelíd hangja szól: - gyermekem
Vajon mi lehetetlen nekem?
Krisztusnak szelíd szavára
Vár már élet a Babára!
Lehullt minden emberi „nem”
S GYŐZŐTT AZ ISTENI – IGEN!

1996. CS. B

A KEDVES ÁLDOZAT

Az áldozat kínos Oltárán
A tisztának kellett meghalnia.
Egy hibátlan, tiszta áldozat
Vérének kellett kiontatnia!
Fel kellett áldozni a tisztát,
Mások elkövetett bűneiért
Viruló élet hamvadt el ott:
Drágán fizetve – súlyos bűnökért!

Áldozat, mely soha nem tudott,
Nem tudta életét megmenteni,
S a bűnös bűnének átkát
Néki kellett végül elszenvedni!
Pedig Ő még élhetett volna
Szolgálva mások örömére,
De az áldozat feláldozva
Bűnt törölt! – „Hullott ártatlan vére”!

Minden áldozat elhamvadván
Tüzének fénye szállt az ég felé,
És mint kedves illat érkezett
Istennek dicső trónusa felé
Színe elé jutott Fiának
Szenvedése a szörnyű „Golgota”!
A nyájért meghalt, hű Pásztornak
Értem hozott – „SZENT ÁLDOZATA”!

2001. CS. B.

DIETRICH BONHOEFFER

Egy volt Ő azok között uram,
Kik kedvesek voltak Teneked.
Kinek szíve nyitva volt Feléd
S kész volt Uram néked átadni
Egy Téged követő életet.
Sok áldozat égett Oltáron,
Volt, ki bűnhődött s úgy szenvedett,
De Ő volt, ki – érted halt Uram
S nem tagadta meg szent Nevedet!

Nem tért el sem jobbra, sem balra
Igéd tiszta fénye járta át,
Élete Lelkednek tükre volt,
Követve Krisztusa lábnyomát!
Csak várta békén azt, ami jő
Szíve mélyén ott volt a hála:
S szenvedés tüzes kohójában
Nem hagyta Krisztusa magára!

Egy Ő azok közül, kik hittek:
”Bizonyságoknak fellegei”
Testamentum. Mit érettünk írtak!
Atyánk hűséges gyermekei
Ma, itt e gonosz Világban Ők
Az éjben ragyogó csillagok.
Tiszta fényük világít nékünk
S e fényben járók mind boldogok!

Kedves volt Urának – élete,
Drága volt kegyese – halála!
Halál árnyékvölgyén keresztül
Vitte át vértanuk Honába!
S úgy, mint egy fényes hullócsillag
Ragyogott fel az éjszakában!
Melynek fénye el nem halványul
S fényt gyújt hitünknek nagy harcában!

2006. jan.9. Csorba Béla

AZ ÉN PÁSZTOROM

Mindig Ő járt elöl az úton.
Elöl járt szirten, ingoványon,
Lábad vérezte vad tövis,
Mégis elöl, mentél Királyom!

Mert kell, hogy lábnyomodba lépjek.
A nyáj a nyomodban menetel,
Feltekintve Rád – láthat Téged,
S Tőled semmi sem ragadhat el!

Mentél az úton vezetve mind
Számon tartva! – értük jöttél el,
Nem téved el egy sem közülük
Az, ki hallja hangod, s Rád figyel!

Mert szólongatsz! – Hangod egyre szól:
Jöjj, te fáradt, vállra veszlek én!
Erőm megtart! – Áldoztam érted
Golgotának kínos keresztjén!

Szava hangzik, amíg tart a ma
S eljön majd az Ég felhőiben.
Add, hogy örömmel várjon szívem,
Mert akkor népedért jössz Te el!

2002. CS. B.

A VÉKA LISZT

Mikor a nagy szükség, szűk napok
Kísérik az ember életét,
Gond támad éjen és nappalon,
Kétségek gyötrik az ember szívét.

S a létnek harca bizonytalan,
Nem látja a holnap kenyerét,
Az élet nélküle veszve van,
Szűnhet élet, öröm s a reménység.

Sok millió lett áldozata,
Akiknél elfogyott a kenyér.
Kérd naponként- tanította,
Kérd Atyád a „mindennapiért”!

Mert csak az tudja, akinek nincsen
És asztaláról már elfogyott!
Csak az tudja, mily nagy áldás,
Mit Ura néki naponta adott!

Mert Őtőle jön a fény és az eső,
Melynek nyomában áldás terem!
A drága „mindennapi kenyér”!
Amelyet Te adsz nekünk Istenem!

Taníts minket mély alázatra,
Ki életünk kezedben tartod,
Te készítsd hálára szívünket:
Köszönni mindennapi falatot.

Mert nem fogyhat el a véka liszt
S a korsóból a kevés olaj,
Mert kedves néked, aki benned hisz!
S Te gondoskodsz róla- magad Uram!

2004. CS. B.

ÓEMBEREM

Volt, midőn azt hittem
Nem is él már bennem.
Nem terheli többé,
Már az én életem.

Szeretetnek tüze,
Mely akkor lobogott,
Bennem őt legyőzte,
S akkor nem árthatott!

De ahogy szívemben
Lanyhult a szeretet,
Feléledt bennem és
Felülkerekedett!

Harcaimban látom,
Hogy nem hal meg ő!
Ki legyőzi bennem:
JÉZUSOM, A DICSŐ!

DERŰ

Te csodád jelenség, kedves szép állapot.
Amikor megjelensz, oszlatsz bút, bánatot.
Arcuknak redői sorban kisimulnak,
Megtört fényű szemek ismét felcsillannak!
Ha derű fénye ragyog fel arcodon,
Élő remény csillan, a régi romokon.

Mint mikor tavasszal kelő Nap sugára
Fényt árasztva kél a sötét éjszakára
Égbolt tiszta kékje tündöklőn felragyog,
Fürödhetsz árjában, fény rajtad átragyog!
Tested, lelked fürdik tiszta tengerében,
Tiszta szent boldogság éltető vizében!

Mikor tiszta derű vesz körül tégedet,
Derűs napok sora kíséri életedet,
Éltető melege járja át a szíved,
Arcod elárulja derűs életedet.
Most tudsz vigasztalni, tudsz híven szeretni,
Derűnek békéjét másoknak átadni.

Milyen jó minékünk, hogy borúnak elmúltán
Te jelensz meg nékünk, nehéz próbák után.
Derű ragyoghat fel a fáradt arcokon,
Gondnak barázdái - tűnnek homlokodon.
Boldogság és remény fénylő ragyogása
Szórja, hinti fényét szenvedők arcára.

Békés, tiszta derűt, csak fentről kaphatsz,
Tisztát, maradandót csak Krisztus adhat.
Tőle kérhetsz csupán, olyat, mi megmarad!
Kérd, hogy a szívedbe plántálja jó Urad!
Veled lesz utadon egész életedbe’,
Tegyed az életedet Atyai kezébe!

Derű! – Te tündökölsz a nappali fényben,
Reményünk fellobog déli napsütésben.
Ez a derű kísér – sötét éjszakába,
Fényét reád hinti csillagok világa.
Holdnak szelíd fénye, békéje simogat,
Urunk szeretete őrzi majd - álmodat!

1995. CS. B.

AKKOR IS KÉSZ VOLTÁL

Krisztusom, a lator,
Ki felismert Téged
Pokoli kínjában
Meglátta szentséged.

Látta kínos tusád,
Gyötrő szenvedésed.
E kegyetlen órán
Látta ISTENSÉGED.

Téged, a gyötrődőt
Így szólított: „URAM”
És üdvöt lelhetett
E szörnyű borúban!

Áldalak! Még ott is
Szétáradt jóságod.
A latorból így lett
Megmentett bárányod!

Legnyomorultabbat
Ma is felkeresed.
Add, hogy én elveszett
Szívből szeresselek!

GOLGOTA

Szörnyűséges hely volt – csúf ítélet helye!
Kegyetlen bűnhődés: - „gonoszok érdeme”!
Csak nagy bűnöst hoztak: - gyilkost, gonosztevőt!
Szörnyű kín várta itt az ideérkezőt.
Itt nem volt kegyelem! – Hangos sikoly hangzott!
”Elvetemült volt mind”: - Ki keresztfán függött!

Nincsen fájdalmasabb halál, mint a kereszt.
Fölfeszített testek! – „Iszonyú mély sebek”!
Hogyha megvonaglott – „kegyetlen fájdalom”!
A négy durva vasszeg: - kezeken, lábakon:
Hörögve, kínlódva kívántak – meghalni.
Sok, sok szörnyű órán át – „kellett szenvedni”!

Te is itt szenvedtél én drága Jézusom!
Ártatlanul, tisztán! – E szörnyű Oltáron.
Nem győzhettél másként bűn és halál felett,
Feláldoztad értem tiszta, szent életed!
Te szent áldozatod: - kiontatott véred!
Megváltásomra lett a Te szenvedésed.

Golgota lett a hely, ahol Isten ítélt.
Kegyetlen ítélet a Világ bűnéért!
Áldozat kellett itt, mely hibátlan, tiszta!
Ki Urának kedves, életét áldozza!
Életet áldoz fel, hogy másokat mentsen,
Ezért jöttél közénk s haltál meg kereszten!

Mint Isten jöttél el s emberként, szenvedtél,
Durván ácsolt kereszt szegein függöttél.
Vállaltad a kereszt iszonyatos kínját,
Atyád is elhagyott, hogy bűneink zsoldját:
Szenvedd végig! – Hallj meg! – Kínos kereszteden!
Magad feláldozván: - „SZÜLETETT GYŐZELEM”!

Golgota Oltárát Urunk állította.
Hogy életed legyen, - „Fiát feláldozta”!
Fénye beragyogja az egész Világot,
Így szerzett jó Urad néked is váltságot!
Miattad vállalt kínt és érted vérrel fizetett!
Kérd, Tőle s megkapod: - AZ ÜDVÖSSÉGEDET!

1995. MÁRC. 16. CS. B.

ADVENT

Adventi szép idő, áldott várakozás.
Hozzánk elérkező – Isteni ragyogás!
Föld porában élők drága ajándéka,
Földre alászálló: - Istennek szent Fia!
Örvendez a szívünk egyszülött Fiadnak!
Dicsőség, hálaadás adassék Urunknak!

Ádvent tiszta fénye ragyogjál fel nekünk.
Krisztusunk, Királyunk, Te tartsd meg életünk.
Lásd meg szükségünket: - bűn, halál erejét,
Koldus életünknek ezernyi, sok sebét!
Bűnünk rabságából Te adj szabadulást,
Bűnbánó szívet adj – bűnünkből tisztulást.

Urunk! – Prófétáid amit jövendöltek,
Hű ígéreteid ím beteljesedtek!
Ezen az ádventen hadd várjunk hűséggel,
Együtt várakozzunk az öt okos szűzzel:
Nem kell már minékünk ítéletre várnunk,
Mert jön Immánuel, a mi nagy Királyunk!
Szívednek ajtaján kopogtat, hogy nyisd ki,
Kegyelmes j Urad ott akar lakozni!
Azért jön, hogy élted vérével megváltsa,
Mindent adj át néki: - Teljes életedet!
Hogy menny polgárává tehessen tégedet.

Második ádventre várakozik néped.
Időknek jelei igazolnak Téged!
Péter tanítványnak a jövendölése:
Atomok bomlása, elemek égése,
Már nem lidérc-álom, - szomorú valóság!
Ennek árnyékában: - retteg ez a Világ!
Segíts minket egyre csak Terád figyelni,
Bízó hittel várni, csak Téged keresni!
”Mert akik keresnek, azok mind találnak!”
Életet nyertek, kik egyszer rádtaláltak!
Ádventi Királyunk! – Uralkodjál rajtunk,
Add, hogy országodba vezethessen utunk.
1994. nov. 28. CS. B.