A VÉKA LISZT

Mikor a nagy szükség, szűk napok
Kísérik az ember életét,
Gond támad éjen és nappalon,
Kétségek gyötrik az ember szívét.

S a létnek harca bizonytalan,
Nem látja a holnap kenyerét,
Az élet nélküle veszve van,
Szűnhet élet, öröm s a reménység.

Sok millió lett áldozata,
Akiknél elfogyott a kenyér.
Kérd naponként- tanította,
Kérd Atyád a „mindennapiért”!

Mert csak az tudja, akinek nincsen
És asztaláról már elfogyott!
Csak az tudja, mily nagy áldás,
Mit Ura néki naponta adott!

Mert Őtőle jön a fény és az eső,
Melynek nyomában áldás terem!
A drága „mindennapi kenyér”!
Amelyet Te adsz nekünk Istenem!

Taníts minket mély alázatra,
Ki életünk kezedben tartod,
Te készítsd hálára szívünket:
Köszönni mindennapi falatot.

Mert nem fogyhat el a véka liszt
S a korsóból a kevés olaj,
Mert kedves néked, aki benned hisz!
S Te gondoskodsz róla- magad Uram!

2004. CS. B.