DERŰ

Te csodád jelenség, kedves szép állapot.
Amikor megjelensz, oszlatsz bút, bánatot.
Arcuknak redői sorban kisimulnak,
Megtört fényű szemek ismét felcsillannak!
Ha derű fénye ragyog fel arcodon,
Élő remény csillan, a régi romokon.

Mint mikor tavasszal kelő Nap sugára
Fényt árasztva kél a sötét éjszakára
Égbolt tiszta kékje tündöklőn felragyog,
Fürödhetsz árjában, fény rajtad átragyog!
Tested, lelked fürdik tiszta tengerében,
Tiszta szent boldogság éltető vizében!

Mikor tiszta derű vesz körül tégedet,
Derűs napok sora kíséri életedet,
Éltető melege járja át a szíved,
Arcod elárulja derűs életedet.
Most tudsz vigasztalni, tudsz híven szeretni,
Derűnek békéjét másoknak átadni.

Milyen jó minékünk, hogy borúnak elmúltán
Te jelensz meg nékünk, nehéz próbák után.
Derű ragyoghat fel a fáradt arcokon,
Gondnak barázdái - tűnnek homlokodon.
Boldogság és remény fénylő ragyogása
Szórja, hinti fényét szenvedők arcára.

Békés, tiszta derűt, csak fentről kaphatsz,
Tisztát, maradandót csak Krisztus adhat.
Tőle kérhetsz csupán, olyat, mi megmarad!
Kérd, hogy a szívedbe plántálja jó Urad!
Veled lesz utadon egész életedbe’,
Tegyed az életedet Atyai kezébe!

Derű! – Te tündökölsz a nappali fényben,
Reményünk fellobog déli napsütésben.
Ez a derű kísér – sötét éjszakába,
Fényét reád hinti csillagok világa.
Holdnak szelíd fénye, békéje simogat,
Urunk szeretete őrzi majd - álmodat!

1995. CS. B.