P Á L

Kész volt Ő nála a lélek,
Teste bár sokszor volt erőtlen.
De ment, mert erőt Tőled kapott:
Lelked segítette át mindenen.

Kalodában börtönök mélyén,
Ahol éjjel fojtogat a sírás,
Gúzsba kötve hideg kőpadon
Éjfélkor énekel. - Pál és Silás!

S hatalmas Urunk csodát tesz:
Hallva gyermekeinek énekét,
Megrázza értük a Földet! – Mert,
”Atyai szív tartja ígéretét”!

Vele volt erőtlen órán,
Amikor a test oly erőtelen!
S válaszolt a kérésre drágán:
”Elég néked Pál – az én kegyelmem”!

Elég volt mindvégig bőven!
Jöhetett bár vihar s hajótörés,
Nem volt egyedül, mély börtönben,
Mert az Úr nem hagyja el gyermekét!

Így lett apostollá nékünk!
Krisztusért járva hű szövetséget!
S hozta számunkra a „drága hírt”!
Pogányokért is jött! – „Emberré lett”!

2004. CS. B.