ÚJUL-E A BELSŐ?

Olyan a sorsunk és az életünk,
Mint a sátorból készült ház.
Mit a Nap fénye perzsel nappalon,
Vagy tomboló vihar ráz!
Sokszor remeg tartóoszlopa,
S tépi sátrát vihar foga.
Megrendül, mert rá bősz vihar zúdul,
S kitart, mert belülről újul!

Gyenge, kis hajlék vagy sátorházam:
Gyenge oszlopa, kötele.
De mégis áll, mert idők viharában
Te Uram gondoltál vele!
És nem omolhatott le sohasem,
Tartó oszlopát Te fogod,
S belülről újulhat, mert Te itt vagy,
Kegyelmesen újítgatod!

Nem dőlhet össze, hol Te vagy Uram.
Reád nem szakadhat a ház!
Amelyet Te töltesz meg erőddel,
Kire a Te szemed vigyáz!
Melynek Te lettél fundamentuma,
S kegyelmed tartó oszlopa:
Jöhetnek viharok és zord szelek,
Krisztusért szeretsz engemet!

2001. CS. B.