AZ ADÓPÉNZ

Kiművelt emberfők a farizeusok.
Törvénynek tudói, híres nagy tudósok.
Figyeltek a rendre, törvénynek útjára,
Fémjelzett volt nevük: - Zsidók országába’.
Tisztes réteg voltak és törvénytisztelők,
Jahvét imádták és tizedet fizetők!
Őrködtek a renden, szerették hazájuk:
Izraelnek népe számíthatott rájuk!

De, kit az Úr küldött, ők azt nem szerették.
Jézust gyűlölték és útját keresztezték.
Kifinomult csellel próbálták megfogni:
Kelepcébe csalni és elpusztítani.
Mindent elkövettek, hogy ez sikerüljön.
Galád cselvetéssel: - hurokra kerüljön!
Csak egyet nem tudtak, hogy nagy tudományuk,
Csődöt mond, ha Jézus szeme tekint rájuk.

Most is közelednek egy váltópénzt hozva,
Ártatlan módon, csak tőle tudakozva:
Jó Mester! – adót a Római Császárnak,
Fizessünk-e? – Kérünk, erre adjál választ.
Jézus a szívükbe mélyen belelátott,
Látta világosan a gonosz szándékot.
Bármit is válaszol: - fizess, vagy ne fizess,
Mindkét válaszáért bűnhődik, megfizet!

Ha azt mondja: - fizess! A jámbor kérdezők
Zsidó ellenségként megfoghatják majd ŐT.
Ha így szól: - ne fizess! Viszik a Császárhoz!
Veszélyes lázadót! - A bősz Helytartóhoz!
Isteni bölcsesség, amit most hallanak:
Meghiúsul terve minden fondorlatnak!
Véget vetett Urunk csodás bölcsessége!
- A pénz mindig azé - kinek rajt van a képe!

Rajta van a képe, tehát a Császáré.
Rajtatok van képe, - ti pedig Istené!
Szolgáljátok híven ezt az Istenképet,
Mert Ő tart meg téged – s a választott népet.
1995. CS. B.