Ide jutott, pedig nem volt gyáva,
Kardot rántott nem sokkal azelőtt!
Nem futott el és hősként kiállva,
Ellenállt híven: - üldözők előtt!
Szerette Mesterét, ifjú Urát.
”Meg is halok érted, ha kell halnom”!
Péter, a viharvert, öreg halász:
Tettre kész volt Ő - minden alkalmon
Most mégis vége! – Összetört szíve.
Odabenn vereségnek kínja ég:
Belehasít mélyen hűtlensége,
Mély bűnbánat emészti most szívét!
Önismeret szörnyű valósága:
Ím Ő árulta el Mesterét!
Látja, hogy érte szenved hű Ura
S Péter kiment: - „keservesen sírva”!
Drága könny! – Bűnbánat sűrű könnye,
Patakod drága az Atya előtt!
Bűnösök szeme, - ha könnybe lábad
Uram, - kedves a szemeid előtt.
Mert Te szereted Uram a bűnöst:
A bűnbánó-sírót Te szereted!
Mozdul szerető Atyai szíved:
Könyörülsz és adod kegyelmed!
2004. jan. 26. CS. B.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése