KŐSZIKLA VAGY FÖVENY?

Egy élete adott Isten
Nem élhet kettőt senki sem.
Drága kincs ez, melyből egy van,
Egy, csak egy van birtokodban!
Tiéd! – Uralkodhatsz rajta,
Csak tőled függ a tartalma!

Urunk, Krisztusunk azt mondja:
Te rakod fundamentomra.
Neked kell azt építened,
S nem mindegy, hova építed!
Építheted kősziklára,
Szikla szilárd alapjára.

Választhatsz kedvedre helyet:
Fövenyre is építheted.
Reád bízza választásod,
Hol építed fel lakásod?
És ahová felépíted,
Ott kell élni életed!

Életed, mint felépült ház,
Amelyet sokszor vihar ráz!
Tán szelíd fény simogatja,
Máskor vihar tépi, rontja!
Próbák vihara döngeti,
Ellen tudsz-e állni neki?!

Ha sziklára építetted,
Fundamentuma tart téged!
Jöhet az ár, az áradat,
Nem döntheti el házadat!
Nem döntheti le a fergeteg,
Ha Krisztusod az életed!

Ha fövenyre építetted,
Bölcstelenül ráhelyezted,
Nem gondoltál a jövőre.
Eső, vihar zúdul rája,
Fövenyére, alapjára,
Nagy lesz a házadnak romlása!

1995. CS. B.