Mindig Ő járt elöl az úton.
Elöl járt szirten, ingoványon,
Lábad vérezte vad tövis,
Mégis elöl, mentél Királyom!
Mert kell, hogy lábnyomodba lépjek.
A nyáj a nyomodban menetel,
Feltekintve Rád – láthat Téged,
S Tőled semmi sem ragadhat el!
Mentél az úton vezetve mind
Számon tartva! – értük jöttél el,
Nem téved el egy sem közülük
Az, ki hallja hangod, s Rád figyel!
Mert szólongatsz! – Hangod egyre szól:
Jöjj, te fáradt, vállra veszlek én!
Erőm megtart! – Áldoztam érted
Golgotának kínos keresztjén!
Szava hangzik, amíg tart a ma
S eljön majd az Ég felhőiben.
Add, hogy örömmel várjon szívem,
Mert akkor népedért jössz Te el!
2002. CS. B.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése