Az ősz mindig szép ruhában érkezik.
Díszes ruhát ölt fel a nyár után,
És aki őt látja – megfeledkezik,
S nem fáj szíve az elmúlt nyár láttán.
Neki van legszínpompásabb ruhája,
Nyár nedűjét ő forralja nektárrá!
Kedveskedik: - tudja lejár az idő,
S felöltözik, mint egy útrakészülő.
Pedig szegényt a tél levetkőzteti,
Káprázatos szép ruháit leveti.
Csupasz ággal indul neki a télnek,
Tél viharán sóhajtoznak szegények.
De mégsem győz zordon tél az ősz felett!
Zöld vetése várja, hogy – lesz kikelet!
S apró rügyek: - fenn a fagyos ágakon
Kipattannak! – majd egy újabb tavaszon!
2001. CS. B.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése