Maradjon meg e néhány sor
Szép emlékként az idő során,
Ne fakuljon meg derűje,
Tolmácsoljon „szeretet” hangján!
Legyen majd a szívek öröme,
Derítse fel mindenki szívét
Szeretetnek örök hangján
Áldásként áradjon szerteszét.
Áradjon az áldás bőven
Attól, Ki az áldást bőven adhatja,
Ki az áldást adja nekünk,
Aki szeretet, s – szívesen adja!
Aki maga a „szeretet”,
Amely mindörökre megmarad.
Bő áldását adja az Úr,
Míg csak járod földi utad!
2001. CS. B.
2009. április 21., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése