Egy volt Ő azok között uram,
Kik kedvesek voltak Teneked.
Kinek szíve nyitva volt Feléd
S kész volt Uram néked átadni
Egy Téged követő életet.
Sok áldozat égett Oltáron,
Volt, ki bűnhődött s úgy szenvedett,
De Ő volt, ki – érted halt Uram
S nem tagadta meg szent Nevedet!
Nem tért el sem jobbra, sem balra
Igéd tiszta fénye járta át,
Élete Lelkednek tükre volt,
Követve Krisztusa lábnyomát!
Csak várta békén azt, ami jő
Szíve mélyén ott volt a hála:
S szenvedés tüzes kohójában
Nem hagyta Krisztusa magára!
Egy Ő azok közül, kik hittek:
”Bizonyságoknak fellegei”
Testamentum. Mit érettünk írtak!
Atyánk hűséges gyermekei
Ma, itt e gonosz Világban Ők
Az éjben ragyogó csillagok.
Tiszta fényük világít nékünk
S e fényben járók mind boldogok!
Kedves volt Urának – élete,
Drága volt kegyese – halála!
Halál árnyékvölgyén keresztül
Vitte át vértanuk Honába!
S úgy, mint egy fényes hullócsillag
Ragyogott fel az éjszakában!
Melynek fénye el nem halványul
S fényt gyújt hitünknek nagy harcában!
2006. jan.9. Csorba Béla
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése